Kínos helyzetben vannak a világ kormányai, most választaniuk kell, hogy gazdasági visszaesés legyen-e vagy infláció – olvashatjuk egyre több elemzésben. De valóban létezik-e olyan összefüggés, hogy a válságot megúszni csak a nagyobb infláció árán lehet, és mi az elmélet az ilyen pesszimista gondolatok mögött?
Mindenki örülne annak, ha több pénzt kapna, de jobb lesz-e hosszú távon az élet a vagyonosodástól? Elégedettebbek-e a gazdagok az életükkel, mint a középosztálybeliek? Mennyi pluszmunkát éri meg bevállalni a nagyobb fizetésért úgy, hogy ne menjünk tönkre? És ha valaki már milliomos, boldogabbá válik-e, ha multimilliomos lesz belőle?
Sokszor megtörtént már, hogy egy-egy sikeres cégvezető új vállalathoz átkerülve egészen extrém lépésekkel szörnyű állapotokat teremtett, és senki nem értette, miért viselkedik úgy, mint egy kezdő. Elon Musk és a Twitter tragikomédiájában ennek egészen extrém példáját figyelhetjük élőben, de közgazdászok már sokszor vizsgálták, milyen fajta vezetők teljesítenek jóval rosszabbul új munkahelyre kerülve.
Gyakran nem az a fontos, hogy mi történik valójában, hanem az, hogy mit gondolunk, mi fog történni. Az önbeteljesítő, vagy épp néha öncáfoló jóslat ezért válhatott a közgazdászok egyik kedvenc témájává.
Egyéni szinten több ezer forinttal magasabb havi fizetéseket, a nemzetgazdaság számára pedig gigantikus nyereséget jelent, ha jók egy országban az iskolák. Sok közgazdász próbálta számszerűsíteni, pontosan mekkora összegekről van szó, és azt is megállapították, a tanárok fizetésemelésén kívül másra is szükség van.
Sokan háborodtak fel akkor, amikor a 2008-as válság idején a korábban nagy profitot termelő bankokat kezdte el menteni az állam. Az idei közgazdasági Nobel-díjasok kutatásai arra adnak magyarázatot, miért lehet mégis a kisebbik rossz döntés a bankmentés, és mit lehet tenni a bankrendszerrel egy válság idején.
Akármilyen gazdag vagy szegény legyen egy ország, és akármit is mondjanak a politikusai a nemi egyenlőségről, a nők nagy átlagban kevesebb fizetést kapnak a férfiaknál. Sok közgazdász keresi a választ a nagyon egyszerűnek tűnő kérdésre: miért? Sok összetevője van a problémának, és egyáltalán nem megnyugtatóak a következtetések.
Minél súlyosabb a válság, annál hosszabbak lesznek a szoknyák három év múlva - mutatták ki. De a meglepő mutatókat kereső közgazdászok oda is eljutottak, hogy mi az összefüggés az ingatlanpiac és a malária között, vagy épp mennyire lehet előre jelezni a recessziót az újságok szóhasználata alapján.
A megélhetés mindennapi nehézségein túl is nagy károkat okoz, ha valaki nem tud elég pénzt szánni áramra vagy gázra.
Sok politikus ígérte már, hogy megújítja a gazdaságpolitikát, eltérő módszereket használtak, mégis, elég hasonlóan omlott össze a rendszerük. Miért? És mi az oka, hogy a jól hangzó, kezdeti sikereket hozó politikák is gyakran olyan káoszhoz vezettek, mintha a politikusok és a szavazóik semmit sem tanultak volna a korábbi hibákból?
Az infláció alapvetően rossz – azt gondolhatnánk, hogy ha valamiben, hát ebben legalább egyetérthetünk politikai véleményektől függetlenül. Csakhogy ez sem így van. Mert ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy egy ilyen drágulásnak sem csak vesztesei lehetnek.
Azt hinnénk, hogy a mezőgazdaságra vagy az útépítésre hat a legrosszabbul a forróság, pedig annak is mérhetően romlik a teljesítménye, aki légkondi alatt ülve dolgozik, És ehhez még csak 40 fokra sincs szükség, már akkor is sokkal kevésbé megy a munka, ha kint 30 fok van - erre, és más hasonlóan látványos megállapításokra jutottak a hőség gazdaságtanát kutató közgazdászok.
Egyre több országban kísérleteznek azzal a gazdaságpolitikusok, hogy egy ideig jobban pörgessék a gazdaságot, mint amit a piaci folyamatok indokolnának. A nagy kérdés az, hogy meddig lehet ebben elmenni úgy, hogy az ne okozzon károkat, és mikor jön el a pillanat, amikor hiába próbálnak előzni a kanyarban, mégis muszáj lesz fékezni.
Ha túl nagy az infláció, írjuk törvénybe, hogy nem lehet az – rengeteg példa volt a történelemben, amikor egy politikus úgy gondolta, ez jó ötlet lesz. Általában évekbe telt kezelni a károkat egy ilyen után, de egy-egy olyan eset is volt, amikor az óvatosan bevezetett árszabályozás egy ideig működött, és csak kisebb nehézségekkel lehetett kijönni belőle.
Bár az inflációt mindenki úgy érzi meg, hogy megdrágulnak a vásárlásai, nagyon nagy különbségek vannak az áremelkedés okai között, így pedig a megoldási lehetőségek is mások. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk mostani részében az inflációs elméleteket és a pénzromlás különböző fajtáinak besorolásait járjuk körbe.
Sokszor olvashattuk a választás utáni elemzésekben, hogy Magyarországot a közepes fejlettség csapdája fenyegeti, de a háború kezdete óta arról is többen beszéltek, hogy Oroszország hosszú évekre elvágta magát a lehetőségtől, hogy kitörjön ebből a csapdából. A közgazdaságtan egyik divatos elméletéről van szó, amely meglepően fiatal, és nagy a vita arról, pontosan hogyan számszerűsíthetőek a megállapításai - abban van csak egyetértés, hogy a probléma létezik.
Ár-bér spirál felé sodródik a világ és Magyarország is, vagy már épp ott is van – figyelmeztetnek egyre gyakrabban. Amikor a növekvő bérek és az elszálló árak egymást húzzák, az egy különleges időszak a gazdaságban, és olyan, amire nehéz jó megoldást találni. Ennek a hátterét járjuk körbe a közgazdasági elméleteket bemutató cikksorozatunk mostani részében.
A szegények, az egyébként is elnyomottak, és persze a nők, valamint a gyerekek érzik meg gyakran egy ország ellen bevezetett gazdasági szankciók káros hatásait – mutatta ki több közgazdász is az elmúlt évtizedekben. Van azonban olyan helyzet, amikor még mindig ez a kisebb rossz számukra is minden más opcióhoz képest. Azt pedig már John Keynes megmondta évtizedekkel ezelőtt, mit kellene tenni, hogy a szankciók igazán hatékonyak legyenek, és ne az ártatlanokat büntessék, csak épp akkor sem, és azóta sem nagyon hallgattak rá.
Nem örülünk, hogy egy euró nagyjából 360 forintba kerül, tudjuk, hogy a brit font szinte mindig a legdrágább deviza, és az sem meglepetés, hogy a világ erős gazdaságai közül a japánok pénze az, aminek az ára nem több száz forint, hanem csak 2-3. De hogy jöttek ki ezek az árfolyamok? Mi volt az alap, a kiindulópont, amikor egy pénznem értékét meghatározták? És hogyan számolnak most, amikor valahol a világon új pénzt vezetnek be?
Sok olyan helyzet van az életben, amikor az ember irracionálisan viselkedik – a közgazdaságtan egyik nagy újítása volt arra rájönni, hogy ezt nem rendszerhibaként kell kezelni, hanem vannak helyzetek, amikor irracionálisnak maradni az egyik legracionálisabb döntés.
